Fő fajtáink
Cabernet Sauvignon
A cabernet sauvignon a világ egyik legismertebb és legnagyobb területen termesztett kékszőlő fajtája. Népszerűségét jól mutatja, hogy a világ borvidékeinek nagy részén jelen van, az összes jelentős bortermelő országban készítenek belőle bort. Ismertségét a klasszikus bordeaux-i házasítások népszerűségének köszönheti, amelyekben a cabernet sauvignon mellett nagyrészt a cabernet franc és a merlot szőlőfajták borai vannak jelen. A szőlőfajta a Franciaországban található Bordeaux borvidékről kiindulva megtalálta helyét az Újvilágban, például a kaliforniai Napa-völgyben, az ausztráliai Coonawarra régióban és a chilei Maipo völgyben. A 20. század legnagyobb részében világviszonylatban a legnagyobb területen telepített szőlőfajta, amíg a merlot fajta telepítései meg nem haladták területét az 1990-es évek elején (lásd francia paradoxon).
A vezető szerep ellenére a cabernet sauvignon egy relatíve új szőlőfajta, a szintén bordeaux-i cabernet franc és a sauvignon blanc szőlőfajták vad kereszteződésével jött létre, első említése a 17. századra teszi Délnyugat-Franciaországba. A fajta népszerűsége részben a termesztés egyszerűségének – a vastag héj ellenállóvá teszi a rothadásnak, a kemény fás részek pedig jól tűrik a fagyot –, részben pedig a belőle készült bor jó struktúrájának és jól felismerhető karakterének köszönhető. A cabernet sauvignon név napjainkban már nem csak egy szőlőfajta és a belőle készült bor megnevezése, hanem valóságos „brand” vált belőle, amely magát adja el, bármilyen borvidékről is származzon.
Rizlingszilváni
A rizlingszilváni (elterjedt nemzetközi nevén Müller-Thurgau) svájci eredetű nagyon elterjedt hibrid borszőlőfajta.
Hermann Müller botanikus nemesítette, talán rajnai rizling és zöldszilváni keresztezésével a 19. század végén, bár sokan azt gondolják, hogy két rizlingfajta hibridje. DNS-vizsgálatok szerint azonban mindkét nézet téves és a rizlingszilváni a rizling és a saszla, nem pedig a zöldszilváni hibridje. (Ha így van, hagyományos magyar neve tévedésen alapul.)
Hasonnevei: Riesling-Sylvaner, Rivaner, Rizvanac, Müller-Thurgau, Müller Thurgau blanc, Müller Thurgau bijeli. Németországban gyakran a címkéjén nem is említik a szőlőfajtát, mert népszerűsége az utóbbi évtizedekben megkopott.
A rizlingszilváni név nem felelt meg az Európai Unió előírásainak, és 2008. december 31-től már nem használhatják a magyar termelők. A szőlőfajta hivatalos neve a Müller-Thurgau lett.
Kékfrankos
A kékfrankos a szőlőfélék (Vitaceae) családjába, a bortermő szőlőkhöz (Vitis vinifera) tartozó szőlőfajta, melyből tipikusan savhangsúlyos, gyümölcsös, tanninban közepesen gazdag, fűszeres karakterű száraz vörösborokat készítenek. Hasonnevei: többek közt Blaufränkisch, Blauer Limberger vagy Lemberger, Limberger, Franconia, Frankovka, Frankovka modra, Moravka.[1] Magyarország legelterjedtebb vörös borszőlőfajtája.
A német név (Lemberger) Lemberg hercegségre utal a mai Szlovéniában, ami valamikor az Osztrák–Magyar Monarchia része volt. A kékfrankosnak Kelet- és Közép-Európában egy felmérés szerint több mint negyven névváltozata van. Bulgáriában például a neve Gamé, és ennek alapján valamikor azt gondolták, hogy eredetileg a Gamay típus klónozása lehetett, de ma már igazi Vinifera változatnak tekintik.
Merlot
A merlot [mɛrˈlo], az egész világon ismert, világfajtának tekinthető vörösborszőlő, nemzetközi besorolás szerint a „nagy” kékszőlőfajták egyike. Ősi, francia fajta, feltételezetten Bordeaux-ból származik. Ma a bordeaux-i borvidék hat legkiterjedtebb termőterülettel bíró vörösborszőlő-fajtáinak egyike (a további öt a cabernet sauvignon, cabernet franc, carmenère, malbec és a petit verdot) és a bordeaux-i alapborok meghatározó szőlője. Közkedveltségének elsődleges oka, hogy bora finom, szép sötétvörös, közepesen testes, lágy, teljes zamatú, gyümölcsös – kissé vaníliás, fekete ribizlis, szilvás tónusú – bársonyosan csersavas, száraz minőségi vörösbor, amely már rövid érlelési idő után élvezhető. A merlot jellege termőterület és éghajlat szerint igen változatos, az egyszerű, lekváros ízvilágú boroktól a különlegesen érlelt sűrű vörösborokig minden kategóriájú bort készítenek belőle.
Elterjedt mutánsai az 1980 táján Brazíliában felfedezett merlot gris és merlot rose.
Chardonnay
Chardonnay fajta a kelet – franciaországi burgundiai borvidékről származik , de ma már mindenhol termesztik, ahol bort készítenek , AngliátólÚj-Zéland . Az új és fejlődő borvidékek számára a Chardonnay termesztését „ átmeneti rítusnak ” tekintik, és könnyű belépést biztosít a nemzetközi borpiacra.
Maga a Chardonnay szőlő semleges, a borhoz általában társított ízek közül sok olyan hatásokból származik, mint a terroir és a tölgy . Sokféle stílusban készítik, a franciaországi Chablis sovány, ropogós ásványi boraitól a tölgy és trópusi gyümölcs ízű újvilági borokig . Hűvös éghajlaton (például Chablisban és a kaliforniai Carneros AVA -ban ) a Chardonnay bor általában közepes vagy könnyű testű, érezhető savakkal és zöld szilva, alma és körte ízeivel. Melegebb helyeken (például az Adelaide Hillsben és a Mornington- félszigetenAusztráliában és az új-zélandi Gisborne és Marlborough régióban) az ízek inkább citrusossá, őszibarackba és sárgadinnyévé válnak, míg a nagyon meleg helyeken (például a kaliforniai Central Coast AVA -ban) több füge és trópusi gyümölcs, például banán és mangó jelenik meg. ki. A malolaktikus erjedésen átesett borok általában lágyabb savval és gyümölcsízzel rendelkeznek, vajas szájízzel és mogyorós jegyekkel.
A Chardonnay számos pezsgő fontos összetevője világszerte, köztük a Champagne és a Franciacorta Olaszországban .
Irsai Olivér
1930-ban nemesítette Kocsis Pál Magyarországon a Csabagyöngye és a Pozsonyi fehér fajtákból. Később, 1960-ban Bakonyi Károly az Irsai Olivér és a Piros tramini keresztezésével alkotta a Cserszegi fűszeres szőlőfajtát.
Magyarországon nagyobb mennyiségben a Pannonhalma-Sokoróaljai, Balatonboglári, Mátraaljai, Ászár-Neszmélyi borvidékeken termelik. Számos európai országban, kiemelten Szlovákia, Csehország és Ausztria (főként Burgenland) bortermelő területein termesztik, de Japánban, Indiában, Kínában és Ausztráliában is vannak ültetvényei. Kocsis Pál a második világháborút követően nagy mennyiségű vesszőt adott Oroszországnak (akkor Szovjetunió), ahol a mai napig nagy területen termesztik. A fajta jelenleg Magyarország egyik legkedveltebb szőlőfajtája. 1967-ben 340 hektáron termesztették, főként csemegeszőlőnek. 1985-ig 2300 hektárt telepítettek be e fajtával. 2000-ben 1272 hektár Irsai Olivér ültetvény volt nyilvántartásban. Jelenleg 985 hektár felületen termesztik.
